Tükrök potyognak az égből

Kicsit összezuhantam most. Magam mellé a padlóra. Rég volt, amikor utoljára.

Van, akit ez kifejezetten taszít, olyan valaki, akit nem szeretnék eltaszítani semmi estre sem. Könnyebb itt-ott elhullatni az érzéseket. Olyan helyeken, ahonnan utána nem lehet csokorba szedni és újra együtt látni.

Különös mostanában az élet. Na és felétek?

mint boldogság

"A modern ember egyik tragédiája, hogy csak külső dolgokkal építi és támogatja életét. Abba pusztul bele szinte természetellenesen korai halállal, hogy mindenáron mindent meg akar szerezni, mert csak akkor érzi teljes értékű embernek magát, ha minden státuszszimbóluma megvan.  
Sok embert az autója, mielőtt megvenné, már elüti. Nem az országúton tiporja el, hanem abban a görcsös erőlködésben, hogy legyen és minden évben szebb legyen és új legyen. Évenként cseréli, mindig nagyobbra, drágábbra és még meg sem vette, már belehal.
A modern embernek az a baja, hogy mindene van és végül semmije nincs."

Ez a nyár rengeteg mindenre megtanított.

Hogy hogyan kell elengedni valakit.

Hogy mennyire oda kell figyelni a kapcsolataim minden egyes részletére, hogy azok jól működjenek.

Hogy hogyan ne legyek önmagam, ha arra van szükség. 

Hogy vannak álmok, amik valóra válhatnak.

Most érzem azt, hogy tényleg én vagyok a bőrömben, most éledtem fel úgy igazán. Annyi a terv, annyi az érzelem és olyan sok dolog vár. Köszönöm.

már napok óta hasonlót álmodok, éppen meghalnék, amikor hirtelen felébredek

mindig másképp, de a vége ugyanaz

részben ennek köszönhető a korai kelés

és minek az aligalvás?

talán annak, hogy másfél évnyi boldogság-boldogtalanság cserélődik le némi szabadsághoz hasonló érzésre, egyedüllétre, lemondásra és új lehetőségekre

nincsenek már nyomasztó dolgok, amik az ígéretek ellenére állandóan visszatértek

nincsenek már megmagyarázhatatlan - és megmagyarázható de megmagyarázatlan - történetek

nincsenek már szép, de üres szavak és nincsenek üresnek hitt őszinte mondatok

a végén.. valami végén jó összegezni, nekem most mégsem megy

adtam. kaptam. vártam. figyeltem. tanultam. szerettem.

"Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán."

/Johann Wolfgang von Goethe/

hogy megadtad a döntő löketet,

ami egymástól végleg ellökhetett. 

ha hagyjuk, még most is égünk

megéreztük: itt a végünk

másé lenni. ettől féltünk 

elvéreztünk. ezért éltünk?